Mostanában az iskola és egyéb elfoglaltságok miatt nem volt időm, hogy a Szöszit hosszabb sétákra elvigyem, így hát erre a hétvégére egy kisebb túrával próbáltam neki kedveskedni. :) Ráfért már, mert mint egy őrült, úgy rohangált mindig a lakásban és a kertben (de nem annyit, hogy elfáradjon); és már jópár játékát teljesen szétszedte.
A választás Balogunyomra esett, több okból is. Egyrészt az egyik nagyon jó barátnőmnél (Viki) tudtunk lenni, akit a Szöszi is imád, másrészt közel van, harmadrészt pedig jókat lehet sétálni a közelében.
Tegnap, pénteken este indultunk. Busszal kellett mennünk, mert senki sem tudott minket autóval levinni, senki sem ért rá. A buszra kutyával csak jeggyel, pórázzal és szájkosárral lehet felszállni. Mivel ezutóbbi nem volt itthon, ezért indulás előtt pár órával átugrottam a közeli kisállatkereskedésbe, és vettem egy szájkosarat. Ja, meg egy sima pórázt is, mert nekünk csak flexi van. Persze ez a buszsofőrnek teljesen mindegy, nem is miatta vettem. :) Az út körülbelül 15 perces volt, Szöszi az ölemben csücsükélt és nézelődött. Amikor megérkeztünk, a barátnőm már a buszmegállóban várt minket. Üdvözöltük egymást, és elindultunk hozzájuk gyalog. Nem hosszú volt az út, talán 2 perces, de ez idő alatt is szerintem az egész környéket felvertük, minden kutya őrülten ugatott minket. Mivel már késő volt, csak egy rövid ideig beköszöntünk a barátnőm anyukájának, és talán egy fél óra után már mentünk is a hátsó házba. Na jó, azért az a fél óra nem csak beköszönés volt. Szöszi evett (kunyerált) parizelt, csirkemell sonkát..
Viki és én éjfélig voltunk fent. Szöszike szerencsére nem rosszalkodott :). Persze azért a kényelmet nem vetette meg:
Reggel Szöszi egy kis randalírozás után már az ajtóban várta, hogy kimehessen az udvarra. Itt éppen sétál kifelé:
Megy a ház felé kaja reményében :
Minden egyes részletet felfedezett a kertben:
Ezen a képen szerintem valamiért olyan, mint egy bölcs pásztor kutya :P :
Délkörül végre barátnőm és én vettük a fáradtságot, és elindultunk Szöszivel sétálni egy jó nagyot. A kutyák ismételten őrjöngtek. :)
Leginkább a vasut mellett és szántóföldeken mentünk. Kicsit féltem, nehogy egy őz felbukkanjon valahol.. A tegnap esti esőzések miatt a sárban tisztán látszottak a friss (esti) patanyomok.
Nem mindenhol tudtunk "tiszta" terepen menni. Volt, hogy a kukoricáson kellett keresztülmennünk, bokáig érő dagonyában vagy éppen hatalmas földdarabokon egyensúlyoztunk.
Képeket is készítettem, természetesen Szöszi mindegyiken rajta van, de sajnos nem tisztán látszik, mert viszonylag messze volt tőlünk. Nagyon szeretem a természetben fotózni, szerintem a kutyákról ott tudnak a legjobb képek sikeredni. Nem csoda, hisz ők oda tartoznak. De ilyen értelemben talán mi, emberek is.
Vasúti sínek mellett:
Erdő mellett:
Ismét
Szöszi szaladgál (a képen nem látszik, de mi pedig már kullogtunk :D) :
...
Dagonyázás előtt.. azaz inkább után.. kár hogy nem látszik; olyan aranyos, amikor tiszta sárosak a lábai meg a pofikája! :) :
Körülbelül 2 óra hosszat mentünk. Nem valami soknak hangzik, de mi nagyon elfáradtunk. Nem vittünk semmit sem magunkkal, nagyon éhesek és szomjasak is voltunk már 1 óra után. Legközelebb remélem már nem lesz ilyen probléma, felkészülünk mindenre.
A lényeg, hogy Szöszi szerintem élvezte, és talán el is fáradt. Én mindenesetre nagyon jól éreztem magamat..
Délután fél 4-re jöttek értünk szüleim. Szöszi örült nekik. Be a kocsiba, otthon ki, befeküdt az előszobába a kis puha házikójába, azóta csak jutalomfalatkákért jött ki onnan. :)
Biztos nem ez volt az utolsó balogunyomi látogatásunk, nagyon jól éreztem (éreztük) magamat (magunkat).
