Végre egy jó nagy adag hó esett, nem csak pár centis kis semmiségek, mint az eddigi években. Nagyon örültem neki. (Persze amikor a járdán csúszkáltam akkor már nem annyira..)
Délután, mikor végre hazaértem az iskolából elmentünk a Szöszivel sétálni. Gondoltam ilyen hidegben már nem találkozhatunk sok kutyával. És a környékünkön tényleg nem! Csak egyetlen egy Yorkival találkoztunk, de szerencsére ő is szuka volt. A Csónakázó-tóhoz mentünk. Mivel közterület, ezért ott pórázon szoktam tartani a Szöszit, de mivel a nagy hóban egyetlen egy lábnyomot sem láttam, ezért elengedtem. Szaladgált, kacsákat zaklatott.. nagyon élvezte.
Megszerettem volna örökíteni, amint Szöszike a hóban játszik, úgyhogy kimentünk az udvarra fényképezkedni. Gondoltam most nem adom rá a kabátot, úgy is csak pár percre megyünk ki. Amint kiléptünk az ajtón, Szöszi berohant a tuják alá oda, ahová nem esett hó.
Gondoltam mindegy, ameddig ki nem jön onnan, készítek egy jó nagy hógolyót, amivel megdobhatom :). Mire elkészültem (kb. 1 perc múlva), már ott ült a teraszajtónál. Nem szerettem volna bemenni, így inkább gyorsan ráadtam a kabátkáját. Kis idő múlva már kezdte jobban érezni magát, és próbálta elkapni a felé repülő hógolyókat. :)
Amikor fentről akarom lefotózni, az sohasem sikerül annyira jól, mintha szemből fotóznám. Így hát támadt egy ötletem - felraktam a medence tetejére:
A tekintete szerintem mindent elárul. Mintha csak azt kérdezné: "Te normális vagy?"
